2013. január 30., szerda

Egyik kedvenc időtöltésem, amikor tolerálható az időjárás, a Belgrád rakpart lépcsőjén való üldögélés. Nagyon meditatív.

Vannak még eldugott minivilágok Budapesten. Ilyen például a budai Gül Baba utca, ami a Frankel Leó utcából fut fel a hegyre, a türbe mellett.
Újabban van egy kis rituálém. Esténként feltekerek a Citadellába, lövök egy fotót a panorámáról, majd onnan át a Naphegyen keresztül a Várba. Egysebességessel - fixivel meg pláne - elég jó kis edzés, de az igazi kihívást az jelenti, hogy leérjek a Sánc utcán egy darabban.
Amúgy az év nagy részében simán fel lehet menni a Citadella tetejére, mert a pénztár zárva, a kapu meg nyitva.

2013. január 12., szombat

Két éve bringával járok még a budira is. Egyrészt, mert a városi közlekedés legfrappánsabb módjának tartom, és ez - szerintem - független a rendelkezésre álló infrastruktúrától. Az autó gyakorlatilag a fenntarthatóság antitézise, nem csak ökológiailag, de gazdaságilag is. Ott van a tömegközlekedés, ami egyes városokban jól működik, Budapest viszont egy ideig még nem fog ebbe a csoportba tartozni. Késik, drága, és teljesen hiányzik belőle bárminemű (jobb szó híján) intimitás, gyakorlatilag a kiterjesztése annak a helyzetnek, amikor egy idegennel kell osztoznod a liften. Mit tehet a szerencsétlen városlakó, hogy A-ból B-be jusson? Persze gyalogolhat, de arra kinek van energiája/ideje. 


Belvárosi street food-körkép

Mostanában egyre többet ebédelek a városban a munkahely és az egyetem közötti ingázásba beiktatva. Az alábbiakban a kedvenc helyeim listáját találod.